Sokak számára ez közhely, de a tapasztalat azt mutatja, hogy elméletben sokan és sokat bólogatnak erre, azután csinálnak mindent tovább, ahogy eddig.
Pedig hát, kérem szépen egy ideje már itt a válság, itt van újra. A válságot általában akkor tapasztalják meg a cégek, amikor elkezd szépen lassan, vagy hirtelen csökkenni a bevétel.
Ekkor egyre kevésbé lehet ugyanúgy működni, mint előtte, de azért jó magyar dzsentrileszármazottak módjára egy ideig minden marad a régiben. Aztán pedig jön a sírás, a rívás, meg a fogaknak csikorgatása. Aztán a kirúgások, aztán a hitelkeretbővítés, aztán a kocsik eladása, aztán ki tudja még mi?
Pedig, ha lennének adatok, akkor mi látszódna? A honlapstatisztikán látszódna, hogy csökken a látogatottság, a bejövő rendelések száma, ha mérve lenne, akkor azokon már látszódna a visszaesés, ha a konkurencia működése mérve lenne, akkor látnánk, hogy ők mit csinálnak.
És ezek sokkal de sokkal előbb látszanának, mint a mikor a negyedéves jelentésben kevesebb az árbevétel.
Ez most csak egy indok volt a sok közül, hogy miért kellene mérni az üzleti teljesítményeket, a cég nagyságától függetlenül.
Mert a válságból való kilábalás első lépése az, hogy legyünk tisztában az adatokkal, a számokkal, a cég különböző mutatóival, hogy aztán olyan megalapozott stratégiát építhessünk, amelyik segít kilábalni.
Enélkül a cég egy olyan repülőhöz hasonlóan halad, amelyiken a műszerek már rég nem működnek... Nem tudjuk, hogy hova megyünk, nem tudjuk, hogy mikor szállunk le, és nem tudjuk, hogy túléljük-e egyáltalán a leszállást....
