Tegnap jelent meg egy cikk a bitporton www.bitport.hu/vezinfo/magyarorszag-mas-uezlet-es-it-kapcsolata-itthon-es-kuelfoeldoen, melyben azt bizonyítják, hogy:
"Érdekes, hogy a nyugati piacon milyen előkelő helyen szerepel az az igény, hogy az üzletről információkkal, adatokkal, riportokkal rendelkezzünk. És hogy ez nálunk mennyire nem fontos. Ennek tapasztalatunk alapján két oka van. Egyrészt nálunk nem minden cég vezetése "zavarja meg tisztánlátását" azzal, hogy döntéseit adatokra építi. Nincs erre igény (?). Másrészt arra, hogy ezek az adatok nem is állnak elő: nincs mérve az értékesítés, a gyártás, az ügyfélszolgálat, a marketing, a HR és egyáltalán semmi. Így nincs mit elemezni sem."
Nos, azt gondolom, hogy ez - sajnos - fedi a nagy magyar valóságot.
Kb. 15 éve gondolkozom rajta, hogy vajon mi az oka annak, hogy a magyar cégvezetők, cégtulajdonosok nem igénylik az adatokat. Most nem a multiknál, vagy a magyar multiknál dologzókról beszélek hanem a magyar vállalatok vezetőiről.
Az, hogy az adatokra nincs igény, több okra vezethető vissza, az egyik ilyen szerintem az, hogy a rendszerváltáskor vállalkozóvá és cégvezetővé privatizálódott réteg, hogy finoman fogalmazzak, híján volt az alapvető gazdasági, közgazdasági, marketing és menedzsment, vállalatszervezési, ellenőrzési, stb... ismereteknek.
A cikket olvasva az elmúlt 20 év zűrzavaros időszakában ez a réteg a pénz számolása és a hatalom élvezete mellett NEM pótolta eme hiányosságát. Sajnos.
Azt hiszem, ki lehet mondani: a magyar gazdaságban nincs kultúrája az adatelemzésnek, adatgyűjtésnek. Ez pedig baj, nagyon nagy baj. Tapasztalataim szerint ugyanis, a válsághelyzetekből való kilábalás első lépése éppen a valós helyzet adatokra épített megismerése. Ha ez nincs, marad az ötletelés, érzelmi vezetés, érzelmi döntések meghozása.
Itt az idő elkezdeni kialakítani itthon is az adatokra épített üzleti kultúrát.
